Egy mai, kórházzal történt kisebb ügyintézés során felmerült a kérdés: vajon a következő jótékonysági rendezvény is a Sztárok a sztárokért név alatt fusson-e? Az igazat megvallva, a kórháznak nem volt semmi baja a névvel, mégis, úgy éreztem, valami jobb, szebben csengő, nem ennyire bulváros címet kellene adnom neki. Valami olyat kerestem, amire nem csak a soron következő rendezvényt, hanem az összes többit elnevezhetem, sőt, minden mást is, ami karitatív dolgaimmal kapcsolatos. A kórház kapuján kilépve azonnal gondolkodni kezdtem a lehetőségeken. Mivel alapvetően gyermekkórházat szereték segíteni, valami kedves, gyermekekhez (is) köthető, pozitív tartalmú, rövid szót kerestem. Ekkor jött az ötlet, hogy mesekönyvekben keressem a választ. Fél órán belül már egy könyvesboltban bújtam a mesekönyvek tucatjait. A bolti eladók kissé furcsállva nézhették nagy igyekezetem, amint ölemben egyszerre 4-5 könyvvel, heves jegyzetelés közepette lapozgattam a színes oldalakat. Ahogy teltek a percek, egyre jobban élveztem kis kutatásomat, hiszen gyermekkorom legszebb történeteit és verseit olvashattam újra, köztük Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Pilinszky János költeményeit. A fejlécben olvasható szlogent is e könyvek közt találtam. Felírtam vagy ötven lehetséges szót, gondolatot, aztán hazamentem feldolgozni az információt. A megoldás végül otthonom nyugalmában született meg: naphívogató. Elsőre furcsán hangzik, mégis ezt választottam: pozitív, kedves, cselekvést tartalmaz, megjegyezhető, egyedi. Mostantól minden, amit szervezek ez alatt a név alatt fut majd, ahogyan ez a blog is. Ízlelgessétek, szeressétek meg e szót ti is!